“Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!” – Terence Hill 80 éves

///“Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!” – Terence Hill 80 éves

“Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!” – Terence Hill 80 éves

Nehéz elhinni, hogy Terence Hill – eredeti nevén Mario Girotti – nyolcvan éves lett. A legendás német-olasz származású filmszínész, aki összesen 18 filmben szerepelt együtt a három éve elhunyt Bud Spencerrel, vagyis Carlo Pedersolival, 12 éves kora óta játszik filmekben, és mind a mai napig forgat. Bár a két színész neve szinte összeforrt, Terence Hillnek egyedül is széles a színészi palettája, játszott papot, rendőrt és vadnyugati hőst. Születésnapja alkalmából összefoglaljuk életének fontos és izgalmas epizódjait, és listába szedtük legjobb filmjeit.

MP – 061.hu

Mario Girotti 1939. március 29-én született Velencében. Vegyész apja, Girolamo Girotti olasz, anyja, Hildegard Thieme német volt, nem meglepő módon a színész tőle örökölte kék szemét és szőke haját. A második világháború idején, 1942 és 1945 között a Drezda melletti Lommatzsch településen, édesanyja szüleinél éltek, ott vészelték át a nagyváros terrorbombázását. (Lommatzsch strandját híressé vált egykori lakójáról Terence Hill Freibadnak nevezték el.) Nyolc éves koráig Mario első számú nyelve a német volt, olaszul gyengébben, akcentussal beszélt, ami azután változott, hogy 1945-ben visszaköltöztek Olaszországba, s 1947-től Amelia városában járt iskolába. Állítólag már ekkor tudta, hogy színész akar lenni, és tizenkét évesen meg is kapta első szerepét. Dino Risi rendező egy úszóversenyen fedezte fel a jó kiállású és ragyogó tekintetű fiút, s 1951-ben szerepeltette Vakáció a gengszterrel című filmjében. Családjával Mario még abban az évben Rómába költözött, anyja minden színészválogatásra elhurcolta (igaz, nem kellett noszogatni). Első komoly alakításáig 27 filmben kapott kisebb-nagyobb szerepeket. Érettségi után Rómába ment, ahol a legjobb színésziskolákban képezte magát.

Vakáció a gengszterrel (1951)

Alapozás

A Rómában színészkedéssel megkeresett pénzt Mario a tanulmányaira és motoros hobbijának finanszírozása költötte. Három évig klasszikus irodalmat tanult, és csak ezután döntötte el, hogy a színészkedésnek szenteli minden idejét. 1959-ben játszott a Hannibál című filmben későbbi félállandó partnerével, az akkoriban még Carlo Pedersoliként ismert Bud Spencerrel, de közös jelenetük nem volt. Akkor még Pedersoli is csak statisztáskodott, ebben a filmben biodíszletként római katonát alakított. Hill 1963-ben – még ekkor is eredeti nevén – Luchino Visconti háborús filmjében, A párducban tűnt fel, amelyben eljátszhatta első komoly alakítását, majd német heimatfilmek következtek, filmes karrierjét végül négy nagysikerű westernnel, illetve Karl May-adaptációval (köztük a Winnetou 2. – Az utolsó renegátok című filmmel) alapozta meg. Németországból 1967-ben tért vissza Rómába, ahol megkapta a Kettő, akit a majom megharapott című film főszerepét. A spagettiwestern sztár, Franco Nero pótlékaként is többször feltűnt, a Viva Djangóban (1968) a címszerepet is eljátszotta a folyton elfoglalt színész helyett. Beugróként hozta össze a sors végül Bud Spencerrel is: 1967-ben egy lábát tört kollégája helyett elvállalta Az Isten megbocsát, de én nem című makaróniwestern főszerepét. A film világsiker lett, és a páros egymás után kapta a jobbnál jobb ajánlatokat.

A spagettiwestern-hős

Spencer-Hill-művek

Amikor bemutatták neki Carlo Pedersolit, alig hitt a szemének: egy amatőr hájpacninak látta, aki még lovon sem ült soha és két mondatot nem tud elmondani értelmesen. A korábbi válogatott vízipólósról és úszóról azonban gyorsan kiderült, hogy csupa szív, roppant művelt és sokoldalú ember, akit imádnak a nézők. Terence Hill neve sokáig összefonódott a nála tíz évvel idősebb Bud Spencerével, akivel összesen 18 filmet készítettek. Utolsó közös filmjüket közel tíz év kihagyás után, 1994-ben forgatták, amikor ismét összeállt a legendás páros a Bunyó karácsonyig leforgatására, ezután útjaik végleg különváltak. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem voltak elválaszthatatlan barátok, egyszerűen jó kollégák, rendkívül eltérő személyiséggel. Bud Spencer ezt úgy jellemezte, hogy míg ő csak egy karakter, addig Hill egy képzett, felkészült színész volt, aki minden jelenetére lelkiismeretesen felkészült, míg ő rendszerint improvizált. Generációk nőttek föl a jólelkű, lapáttenyerű Blutó-figura és a fürge, folyton vigyorgó szépfiú bűnügyi vígjátékain és kalandfilmjein, amelyekben percenként kalapálják kockára a rosszfiúkat. Igazi pofon mégsem csattant el soha, a jelentekben nyoma sincs vérnek, és senki nem hal erőszakos halált. Hill és Spencer szinte mindig ugyanazokkal a kaszkadőrökkel dolgoztak, mert ők már ismerték a trükköket, a páros bevett szokásait. Bud Spencer 2016-ban bekövetkezett halála után a montesantói Szűzanya-bazilikában tartott gyászszertartáson rövid beszédben visszaemlékezett a jó hangulatú forgatásokra és különleges kapcsolatukra, hiszen sohasem veszekedtek.

Az ördög jobb és bal keze

Külön

Bár népszerűségük csúcsát párosként érték el, Spencer és Hill külön-külön is szép sikereket értek el filmjeikkel. Terence Hill 1973-ban Henry Fonda oldalán játszott a Nevem: Senki című akcióvígjátékban, amelyet Tonino Valerii rendezett Sergio Leone filmötletéből. 1985-ben, barátságban váltak el, de kilenc év múlva ismét együtt komédiáztak és pofozkodtak a Bunyó karácsonyig című moziban, amit Hill rendezett. Rendezőként jegyzi még a Lucky Luke filmet és minisorozatot, a Don Camillót és a 2009-es Doc West című spagettiwesternt, amelynek szintén eljátszotta a főszerepét. Első amerikai filmjei az 1977-ben forgatott Mr. Milliárd és a Menni vagy meghalni (Gene Hackmannel) voltak, ekkoriban Hill az Egyesült Államok és Olaszország között ingázva töltötte életét. Idős korára sorozatsztár lett: a 2000-től forgatott Don Matteo-sorozat, amelyben egy papot játszik, az egyik legkedveltebb olasz sorozat lett, 2011-től pedig újabb sorozatot forgatott Alpesi őrjárat címen. Érdekesség, hogy Don Matteo eljátszásakor volt első alkalommal hallható a saját hangján Olaszországban, mivel korábban mindig szinkronizálták. Éppen egy éve mutatták be a Nevem: Thomas című új filmjét, melyet barátja és színészkollégája, Bud Spencer emlékére forgatott.

Menni vagy meghalni (1977)

Holtukiglan

Terence Hillt az Egyesült Államokból is érték szerepajánlatok a hetvenes években, ám hogy ezeket elfogadhassa, sürgősen meg kellett tanulnia angolul. Feladott hát egy hirdetést, amire egy gyönyörű, szőke lány jelentkezett. Tanár és tanítvány első látásra egymásba szeretett, két hónap múlva örök hűséget esküdtek. Mario az amerikai karrierre készülve változtatta meg nevét, ám nem igaz, hogy a felesége vezetéknevét felvéve lett belőle Terence Hill. Fordítva történt: a neje, Lori Zwicklbauer-Hill vette fel az ő művésznevét. Azóta is együtt vannak, közös álmukat is megvalósították: egy farmon élnek, ahol kertészkednek, és állatokat tartanak, az idillt olykor megtöri egy-egy forgatás. 1969-ben megszületett Jess fiuk, később örökbe fogadtak egy német származású kisfiút, Rosst, aki 17 évesen autóbalesetben meghalt, miközben egy forgatás közben az apjához igyekezett. Terence Hill nagyon szerette a fiait, úgy képzelte, mindketten színészek lesznek. Jess ugyan már egyévesen Az ördög jobb és bal kezében szerepelt apja karjaiban, később már csak elvétve kapott epizódszerepeket. Ross előtt azonban szép jövő állt, először tízévesen kapott lehetőséget a Don Camillóban, a Keményfejű című vígjátékban pedig már főszerepet játszott. Fia elvesztése padlóra küldte Terence Hillt, mély depresszióba esett, a kollégái szerint teljesen megváltozott. Visszavonultan, szinte remeteként éltek a feleségével, Hill sokáig az utcára sem tudott kimenni, karrierjét pedig évekig pihentette.

Terence Hill és később autóbalesetben elhunyt fia, Ross

 


Terence Hill legjobb filmjei  (Bud Spencerrel és nélküle)

Nevem: Senki (1973)
Senki, aki nevét még gyerekkorában választotta apja legendás kuncsaftja után, mint szerencsevadász azt a feladatot kapja megbízóitól, hogy végezzen Jack Beauregarddal (Henry Fonda), az öregedő gyorstüzelővel, aki gyerekkora óta a legnagyobb példaképe. Amikor Jack felvilágosítja, hogy visszavonul a kalandoktól, mert már csak a nyugalmas, békés öregkorra vágyik, Senki úgy gondolja, hogy az öregfiú megérdemel még egy utolsó kalandot és szervez számára egy felejthetetlen randevút a Vad bandával. Igazi, ma is élvezetes klasszikus Sergio Leone forgatókönyvéből, Ennio Morricone nagyszerű zenéjével.

Különben dühbe jövünk (1974)
Kid (Terence Hill) és Ben (Bud Spencer) sivatagi autóversenyre készülnek, de valaki mindenképp meg akarja akadályozni győzelmüket. Míg ők sör-virsli versenyen bizonygatják rátermettségüket, egy helyi bűnbanda tönkreteszi kocsijukat. A pofonosztók nem hagyják bosszú nélkül a történteket, sőt a járművüket is pótolni kell. Terence Hill egy szívmelengető videót rakott ki az év elején a hivatalos Facebook-oldalára: Budapesten száguldozik benne azzal a legendás narancssárga Dune Buggyval, amiért az 1974-es filmjében versenyt zabáltak Bud Spencerrel.

Szuperzsaru (1980)
David Speed átlagos rendőrnyomozó, aki miután megpillant egy rakétát a magasban, hirtelen földöntúli képességekre tesz szert. Képes a telepátiára, puszta koncentrációval tárgyakat tud mozgatni, sőt, ha a helyzet azt kívánja, akár egy felhőkarcoló tetejéről is lazán leugrik. Bár a legnagyobb bűntényeket is könnyedén megoldja a szupererő, azért hősünknek is van egy gyenge pontja… Jó néhány emlékezetes poént köszönhetünk ennek a vígjátéknak is, mint például az óriási rágógumin utazást, vagy a hallal beszélgetést a víz alatt.

Kincs, ami nincs (1981)
Egy sziget bennszülöttekkel, Puffin lekvár, egy japán szamuráj, akinek elfelejtettek szólni, hogy vége a világháborúnak, az elrejtett kincs, a Kék osztriga bár-szerkós kalózbanda s persze Anulu a főszereplői a filmnek a legendás páros mellett. Kihagyhatatlan sokadszorra is, a tanulsága pedig mindennél többet ér: Aki barátot talál, kincset talál. A rendező a spagettiwesternek terén is jeleskedő Sergio Corbucci (Django, A halál csöndje), a helyszín pedig korántsem olyan egzotikus: a Miami mellett található floridai Key Biscayne adott otthont a stábnak, nem először.

Nincs kettő négy nélkül (1984)
Ebben a filmben igazi félénk, nyámnyila szereplőket alakítanak Bud és Terence, persze csak részben. Greg és Eliot egy furcsa állásajánlat kapcsán találkozik először, feladatuk, hogy fejenként egymillió dollárért egy, életveszélyes fenyegetéseket kapott teszetosza riói milliomospárost helyettesítsék, és ha már ott vannak, jó néhány pofon kíséretében leszámolnak az ellenségeikkel is. A két vagány pontos hasonmása a két milliomosnak (a Spencer-Hill rajongók kedvenc névkölteménye: Antonio és Bastiano Coimbra de la Coronilla y Azevedo), velük ellentétben azonban az imposztorok eleinte ki nem állhatják egymást.

A keményfejű (1987)
Luke Mantie igazi magányos farkas, akinek a semmi sem fontosabb a szabadságnál. Az országutakat járja, és kizárólag egyetlen élőlényt tűr meg maga körül huzamosabb ideig, ez pedig nem más, mint Joe Brown nevű lova. Egy nap azonban összetalálkozik egy elvadult kamasszal, akinek apja ártatlanul tölti fegyházbüntetését. Elhatározza, hogy segít rajta, ehhez azonban fel kellene adnia megszokott vándorló életmódját. Ebben a filmben is szerepel Hill később autóbalestben elhunyt örökbefogadott fia, Ross.

Fotó: MTI

By |2019-03-30T08:20:54+02:00március 29th, 2019|061, FilmGyár| “Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!” – Terence Hill 80 éves bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

About the Author: